Osztálykirándulás – 5. c

Az 5. c osztály 2013. június 26-án Győrbe indult. A menetrend szerinti buszjárattal Dél-Komáromba utaztunk, majd

vonatra szálltunk. A Győr Plázában kellemetlen meglepetés várt: ezen a napon csak délután vetítettek filmet, ezért ki

kellett hagynunk a mozizást. Kipróbáltuk viszont a játékokat, nézelődtünk, vásároltunk a plázában, ezután a

McDonald´s felé vettük az irányt. Miután mindenki jóllakott, a városi busszal a városközpontba utaztunk, ahol

megtekintettük a Xantus János Múzeumot. Itt megismerkedhettünk Győr történelmével az őskortól egészen a 20.

századig. A fiúknak a puskák tetszettek a legjobban, a lányok a kiállított régi ékszereket és bútorokat nézték meg

alaposabban. Mire délután hazaértünk, alaposan elfáradtunk. Legközelebb – ha módunk lesz rá – a győri állatkertet is

meglátogatjuk.

Év végi kirándulás – 7. évfolyam

A 7. évfolyam 49 tanulója és osztályfőnökei június utolsó hetében Budapesten töltöttek két felejthetetlen napot. Az esős,

szeles időjárás nem zavarta betervezett napirendünket, mintha előre sejtettük volna a júniusi hidegfront jövetelét, minden

programunk benti helyszíneken zajlott.

Az első nap a Campona Bevásárlóközpontban telt el. Délelőtt a Csodák Palotájában nemcsak játszva tanulhattunk,

hanem látványos hőtani kísérleteket is láttunk. Délután a társaság háromfelé vált szét: volt, aki végigizgult vagy -nevetett

(érdeklődésének megfelelően) egy-egy mozifilmet, volt, aki a Tropicarium lenyűgöző lakóira volt inkább kíváncsi. A

központból mindenki elégedetten távozott, hisz a választott élményt sokan még megtetézték vásárlással és sztárvadászattal.

Az elszállásolás és vacsora után többen a focipályán és a tornateremben múlatták az időt, mígnem a helyiek tanácsára

romantikus esti sétára nem indultunk a közeli Gellért-hegyre. Az ötlet nem aratott osztatlan sikert a hűvös szél és az egyre

emelkedő út miatt, de a páratlan látvány, a panoráma a Citadelláról hamar mosolygóssá változtatta a morcos arcokat is.

Hazafelé már valamennyien úgy gondoltuk, vétek lett volna ezt kihagyni.

Másnap az eXbox Élménypark várt ránk. Itt jól és kevésbé jól ismert sporttevékenységek közül válogattunk: volt

asztalitenisz, célbadobás és tollaslabda, palánkfoci és számítógépes foci, száguldozhattunk rolleren, görkorcsolyán,

gördeszkán, illetve megismerhettünk eddig nem látott kerekes járműveket is (és most már tudjuk, mi a gauswheel vagy a

robstep). Alig vártuk persze, hogy megérkezzenek a vezetőink, akik segítségével nem mindennapi lehetőségekhez

jutottunk: lehetett falramászni (és nemcsak az idegesség miatt), szaltózni a bungee trambulinon, vagy felvenni a sisakot,

felcsatolni a hevedert és elindulni a kalandpálya első állomására. A legbátrabbak kiállták a legnagyobb erőpróbát:

teljesítették a nagy kalandpálya mind a 20 állomását 8 méter magasban!

Nagyon fáradtan, de nagyon elégedetten tértünk haza az „eddigi legjobb kirándulás”-ról.

Kirándul a 8. évfolyam

Már kíváncsian vártuk, milyen is lesz egy zsilipben „utazni”, mivel sokat hallottunk a bősi zsilipről a fizikaórákon, ám

személyesen még nem láthattuk. A Dunán hajókázva jókedv vett erőt a csapatunkon. Figyelmesen szemléltük, ahogyan a

víz egyre feljebb emelkedik, és ezáltal a hajónk is egyre magasabban úszik. Mivel az időjárás is kedvező volt, a hajó

teraszáról is élvezhettük a kilátást, ahogy a Duna hömpölyög hajónk alatt. Mire végeztünk, már mindenki izgatottan várta

a pozsonyi állatkertet, hiszen az egzotikus állatok látványa mindig különleges érzéssel tölt el. És nem hiába vártuk, újra

elbűvöltek minket az állatok: nem minden nap lát az ember vízilovakat, párducokat, zebrákat, zsiráfokat, oroszlánokat és

egyéb, a mi városunkban nem található állatokat! Csodálattal töltött el az oroszlánok kemény pillantása, az őzek kecses

járása, a majmok vidám játéka és a lajhár lomha mozgása. Mivel éppen etetési időben értünk oda, több állatot is

láthattunk, hogyan és mit esznek egy-egy átlagos napon. A csimpánz hagymát majszolt, a lajhár a banánnal próbálkozott.

Persze ezután a McDonald’s következett, ami szintén nem maradhat ki a programból. Visszafelé úton végig jó hangulat

uralkodott a buszon, és sokunkban ott motoszkált az a gondolat, hogy utoljára vagyunk így, nyolcadikosként együtt.

Beszámoló a 9.d osztály év végi kirándulásáról

Idei osztálykirándulásunk rendhagyó volt, legalábbis ami a hosszúságát illeti. A „londoni kiruccanás” után (amelyen az

osztályból 12-en is részt vettek) ugyanis jobbnak láttuk, ha minden téren takarékosak leszünk. Így esett választásunk a

Komáromtól pár kilométerre levő kabátfalusi Holdas lovastanyára. Június 25-én reggel az iskola elől indult kis

„autókaravánunk” (néhány segítőkész szülő utasszállítóként működött közre – hálás köszönetünk érte!), s bár erősen felhős

és hűvös volt az idő, mi vidáman és optimizmussal telve foglaltuk el „főhadiszállásunkat”: a puszta méretes „sátorházát”.

Míg a házigazda és felesége a kemence körül tüsténkedtek, hogy nekünk finom lángost süssenek ebédre, Marika „néni”

érdekes és szórakoztató előadást tartott nekünk őseink életmódjáról, ruházatáról, fegyvereiről, a jurtakészítés fortélyairól, a

nomádok szokásairól. Beszámolóját néhány eszköz bemutatásával tarkította, s közülük az egyik íjat később ki is

próbálhattuk. Utána belekóstolhattunk a rovásírás rejtelmeibe: szorgosan másoltuk a palatábláról a székely rovásábécé

betűjeleit, s próbáltuk megfejteni a Marika által lerajzolt szavak jelentését. Ezt követte a kézműves foglalkozás:

megtanultunk körmön fonni. Hihetetlen, de még a fiúk is pompás karkötőket készítettek! Mire a finom lángos megsült, már

a napocska is a delelőn járt (volna, ha sütött volna…). Ebéd után jöhetett a mozgás: ki-ki „lóra pattant”, íjászkodott,

focizott, avagy a füvön felállított trambulinon égette el feles kalóriáit. Bár eredetileg úgy terveztük, hogy az Esthajnalcsillag

kísér majd haza utunkon, a kellemetlen időjárás miatt úgy döntöttünk, rövidebbre zárjuk a napot. Délután még tűzifa után

néztünk, nem kis munkával tüzet raktunk, s estebédre sült kolbászt, szalonnát, kenyeret és zöldséget tálaltunk magunknak

és néhány bennünket meglátogató szülőnek. Mire valamennyiünket hazafuvarozott a „magántaxi” (szülő, testvér, egyéb

családtag), már-már sötétedni látszott (persze, ez csak a felhők játéka volt…). Mondhatjuk, remek napot töltöttünk együtt!

Hiszen egy ilyen jó kis társaság mindenhol jól érzi magát.

Osztálykirándulás – 9.b A 9.b osztály 20 tanulója az idei tanév végén Sopronban kirándult.

Bőséges programnak néztünk elébe: az első napon városfelfedező kvíz várt – ahol a tanulók egymással versenyezve

ismerhették meg a város nevezetességeit. A második napra egy Fertő tavi sétahajózást és ruszti biciklitúrát terveztünk.

Sajnos a rossz időjárás miatt ez félbeszakadt, ám a sétahajózás során megismerkedhettünk a tó történetével, csodálatos

élővilágával. A harmadik nap délelőttjén Kati mama kalauzolta végig a csoportot Sopron belvárosán, érdekes történetekkel

gazdagítva az idegenvezetést. Megtekintettük Hídvégi Béla vadászkiállítását, majd a Tűztoronyból a város panorámájában

gyönyörködhettünk.

A szálláshelyünkön lehetőség volt szabadidős tevékenységre, társasjátékokra, sportolásra (kosárlabda, röplabda, foci).

A kirándulás az elmaradt biciklitúra ellenére jól sikerült, jól éreztük magunkat, új élményekkel gazdagodtunk.

Balatonszárszó – 9.c A 9.c osztály idén a balatonszárszói Annamari szálló vendége volt. Húszan mentünk. Vonattal, illetve kisbusszal

utaztunk, s már az utazás maga is maradandó élményt nyújtott. Megérkezésünk után elfoglaltuk szobáinkat, majd irány a

Balaton! A víz kellemes, a hangulat kitűnő. Első nap kora estéjén a szálló medencéjében spontán vízilabda-mérkőzés vette

kezdetét. A hangulat és az idő is egyre forrósodott. Éjjel egy hatalmas vihar legalább az időjárást enyhítette. A hangulatot

nem. Másnap újra várt a Balaton. Majd a déli forróságot a helyi József Attila Múzeum hűvös helyiségeiben vészeltük át.

Az interaktív kiállítás tudáspróbájának győztesei (Gábor és Ádám) a tanító néni vendégei voltak egy jégkására. Aznap

kora este a vízilabda-mérkőzés visszavágójára került sor. A legszebb gólt Dóra dobta – a medence partjáról. Takarodó előtt

dinnyepartit rendeztünk. Harmadnap, mintha csak az időjárás is távozásunkat siratná, rosszabbra fordult, így szakadó

esőben utaztunk haza. Köszönjük a felejthetetlen kirándulást Habán Hajnalka osztályfőnökünknek, és Csintalan Diana tanító néninek.